A veremházon egy rétegnyi nád felett 30-50 cm földet találtunk. A korai építésre jellemző ez a módszer, azért alkalmazták, mert a föld javította a hőszigetelést. A tartósságot is növeli - ezt is megtapasztalhattuk, hiszen a tető a gerincnél és az oromfalak mentén volt hézagos. Amikor megbontottuk a "tartós" részt, azt tapasztaltuk, hogy a föld alatt sok helyen rothadt volt a nád, így a teljes fedést le kellett szedni, nem tudtuk részlegesen javítani a tetőt.
Egy helyi nádazó mesterrel beszélve a feladatunk nem lesz egyszerű. A nádfedéshez nádszálakból 20–30 cm átmérőjű kévéket veszünk. Ezeket kell majd soronként felraknunk a tetővázra, az alsó szélét egy vezető deszkára támasztva, majd horganyzott huzallal a lécezéshez kötnünk (eredetileg madzaggal volt a lekötés - szintén a tartósság miatt dróttal folytatjuk). A nádkévéket fakalapáccsal, sulyokkal "verjük vissza". A következő sort fél méterrel eltolva hasonlóan rögzítjük és tömörítjük. A tető gerincénél, a Velencei-tó környékére jellemzően fonással és nádkorccal zárjuk. Az oromfalhoz szintén a helyben használatos torombát készítjük majd el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése